Mátrai borvidék

Ajánlott fajták:
Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Chardonnay, Kékfrankos, Leányka, Olasz rizling, Ottonel muskotály, Sauvignon, Szürkebarát, Tramini.

Kiegészítő fajták:
Blauburger, Cserszegi fűszeres, Hárslevelű, Királyleányka, Merlot, Pinot blanc, Pinot noir, Rajnai rizling, Rizlingszilváni, Turán, Zengő, Zenit, Zöld veltelini, Sárga muskotály, Zweigelt.

Ültetvényes fajták:
Bianca, Bíbor kadarka, Ezerfürtű, Furmint, Gyöngyrizling, Jubileum 75., Karát, Kármin, Kékoportó, Kunleány, Mátrai muskotály, Medina, Nektár, Rubintos, Zala gyöngye, Zefír, Zöld szilváini, C43., Mathiász Jánosné muskotály.

Klíma:
A Mátra hegyvonulatai védettséget biztosítanak az északi szelektől, kedvező mikroklíma alakul ki.

Talaj:

Változatos talajú. Megtalálható a pannonagyagon, márgán, löszön, andeziten, riolittufán kialakult csernozjom barna erdőtalaj, fekete nyiroktalaj, agyagbemosódásos barna erdőtalaj, barnaföld, de még humuszos pleisztocén és holocén homok is előfordul.
Talajai többnyire mészben szegények.

Gyöngyös környékén feltárt régészeti leletek sok nép emlékét őrzik, köztük a keltákét is. Honfoglaláskor a magyarokhoz csatlakozó kunok szállták meg, akiknek a szomszédságában a besenyők telepedtek le. E korból eredhet Abasár és Heves települések neve is. 1042-ben Saár határában királyi adományból zárdát építettek, amelyhez szőlőbirtok is tartozott.
Az Árpádházi királyok ideje alatt Gyöngyösnek nem volt különösebb politikai vagy gazdasági jelentőssége. Egy 1261-ből származó okirat Gungus Puspolyt (Gyöngyöspüspökit) szőlőivel együtt az egri rgyhéznak adta. A tatárjárás után a lakott helyek megerősítéséhez és a várépítéshez sok fa kellett. A fakitermeléssel párhuzamosan haladt a szőlőtelepítés.
1334-ben kelt engedély szerint, Gyöngyös város a földesúrtól "menten" választhatja törvényhozó testületét, és a város területén termelt borral szabadon rendelkezik.
A XV. században a borvidék olyan színvonalat ért el, hogy nagyobb mértékben megindult a borkereskedelem.
A törökök elfoglalták gyöngyöst, aminek fő oka az volt, hogy minél több dézsmabort hajtsanak be, amit a hatvani bég jó pénzen értékesített. A magyarok ugyanúgy próbáltak adót behajtani a gyöngyösieken. Ez a környék visszafejlődését eredményezte. Ekkor a sári, visontai, gyöngyösi, patai és az apci borok voltak híresebbek.
A török uralom után a vidék népe Rákóczit támogatta, s a szabadságharc után a szőlőművesek is jobbágysorba süllyedtek. Az új birtokosok a fejlesztéssel nem törődtek, így a szőlőkultúra csak lassan fejlődött.
Mária Terézia 1755-ös vámrendelete e borvidék borkereskedelmét is sújtotta. A XVIII. század közepén ennek ellenére nagyobb szőlőtelepítések voltak.
A filoxéra pusztítását a mátraaljai szőlők sem kerülhették el.
A XX. század első harmadában a Károlyi uradalom Debrői Hárslevelűje ért el világhírnevet. De az abasári, domoszlói, nagyrédei és visontai borok is méltán híresek a nagymúltú gyöngyösiek mellett. A borvidék néhány pincéjében régi idők óta kóser borokat is készítettek a zsidó ünnepi asztalokra.
A török uralomtól a fő fajta a Kadarka volt, de ez a továbbiakban jelentősen megváltozott.